Ismerjük-e önmagunkat? Tesszük fel a kérdést kimondva és kimondatlanul nap mint nap magunknak. Szeretnénk az ismeretlent ismertté tenni, és saját magunk irányítani a sorsunkat. Ehhez viszont egészen pontosan tudnunk kell azt, hogy milyenek is vagyunk. Egyáltalán nem véletlen, hogy annak idején Delphiben a Pythia templom jósdájához – melynek homlokzatán az „Ismerd meg Önmagadat” felirat állt – gazdagok és szegények, tudósok és hadvezérek egyaránt elmentek, hátha bepillantást nyerhetnek önmagukba és jövőjükbe. Az „ismerd meg önmagad” gondolatot Szókratész is átvette, mi több: sokoldalúan továbbfejlesztette.

Az ember legfontosabb teendőinek egyike önmagának, saját világának és környezetének a megismerése. Széchenyi a Hitel című – alapvetően gazdasági-pénzügyi munkájában – 1830-ban hitet tett amellett, hogy minden tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha az emberi tényező-ket nem hagyjuk figyelmen kívül. Kiváló stílusában ennek a következőképpen ad hangot: „a józan kifejezésre, megbírálásra, s cselekvésre az ön-ismeretnek – a szó egész kiterjedésében – használása az életben mindenek előtt szükséges.”

A vezetői feladatokat ellátó személynek erkölcsi felelőssége ismernie a képességeit, tisztában lennie azzal, hogy az általa vezetett emberek boldogulását vagy éppen tönkretevését okozhatja. Korunkban erős versenyhelyzetben kell tevékenykednie mindenkinek. A túlfeszített megélhetési küzdelemben biztonságot és alkotókedvet nyújthat a megfelelő kvalitásokkal, hittel és emberséggel felruházott vezető. Vezetni annyit is jelent, mint családfőnek lenni. Ez a tisztség nagy dolog, mert megköveteli a családtagok tiszteletét, a követelménytámasztást, a közösség összefogását és nem utolsósorban a példamutatást.

Ezért a kellő mértékű és mélységű önismeret nélkülözhetetlen a sikerre vezető életstratégia kialakításához, az egyes cselekvési helyzetek, különösen a konfliktusok optimális megoldásához, a harmonikus emberi kapcsolatokhoz. Önismeretre tanít maga az élet, de rendszertelen összevisszaságban és sokszor súlyos kudarcok árán. Mindenkinek szüksége van arra, hogy egyszer-egyszer szisztematikusan szembenézzen önmagával, felszínre hozva rejtet énjét.